A nemzeti parkok szerepe napjainkban egyre jelentősebb. Az emberi népesség robbanásszerű növekedése, nem áll meg, ez pedig veszélyt jelent a bolygó élővilágára. A népesség növekedésével egyre nagyobb városok jönnek létre, melyeket táplálni kell. Ehhez egyre több erdőt irtanak ki, hogy helyükön ültetvényeket hozzanak létre. Ezzel rengeteg állat és növényfajt sodornak a kihalás szélére.

A természetvédelmi parkokat egy adott hely ökoszisztémájának megvédése érdekében hozzák létre, ami azt jelenti, hogy a kijelölt területen tilos bármilyen, az élővilágra káros tevékenységet folytatni. Sajnos azonban hiába az egyre több park, a bolygónk természetes élővilága haldoklik, miattunk. Az ember káros, pusztító tevékenysége miatt. Itt az ideje, elfogadni a tényt, hogy mi nem illünk bele ebbe a kényes egyensúlyba. Mi pusztán rombolni tudunk, megóvni, harmóniában élni nem. A kijelölt természetvédelmi övezetek mérete nem elég. Nem elég egy morzsát hagyni egy hatalmas tortából és várni, hogy azzal más jól lakjon. Nem elég tudni, hogy egy adott terület védelem alatt áll, tiszteletben is kell tartani azt.

A szomorú igazság az, hogy az emberi tevékeny következtében fajok tűnnek el. A nemzeti parkok igyekeznek megőrizni azt a keveset, ami még maradt a bolygó természetes ökoszisztémájából. A mi feladatunk az, hogy tiszteljük és védjük a természetet, hogy ne csak egy kis morzsa maradjon az élővilágnak. Ne uralkodni akarjunk a természeten, hanem részesei lenni és együtt lélegezni vele. Ne parányi parkokba legyenek beszorítva a növények és állatok, hanem legyen elég életterük, hogy szabadok maradhassanak, és ne kelljen rettegniük tőlünk. Mindez csupán utópia?