A nemzeti parkok szerepe napjainkban egyre jelentősebb. Az emberi népesség robbanásszerű növekedése, nem áll meg, ez pedig veszélyt jelent a bolygó élővilágára. A népesség növekedésével egyre nagyobb városok jönnek létre, melyeket táplálni kell. Ehhez egyre több erdőt irtanak ki, hogy helyükön ültetvényeket hozzanak létre. Ezzel rengeteg állat és növényfajt sodornak a kihalás szélére.

A természetvédelmi parkokat egy adott hely ökoszisztémájának megvédése érdekében hozzák létre, ami azt jelenti, hogy a kijelölt területen tilos bármilyen, az élővilágra káros tevékenységet folytatni. Sajnos azonban hiába az egyre több park, a bolygónk természetes élővilága haldoklik, miattunk. Az ember káros, pusztító tevékenysége miatt. Itt az ideje, elfogadni a tényt, hogy mi nem illünk bele ebbe a kényes egyensúlyba. Mi pusztán rombolni tudunk, megóvni, harmóniában élni nem. A kijelölt természetvédelmi övezetek mérete nem elég. Nem elég egy morzsát hagyni egy hatalmas tortából és várni, hogy azzal más jól lakjon. Nem elég tudni, hogy egy adott terület védelem alatt áll, tiszteletben is kell tartani azt.

A szomorú igazság az, hogy az emberi tevékeny következtében fajok tűnnek el. A nemzeti parkok igyekeznek megőrizni azt a keveset, ami még maradt a bolygó természetes ökoszisztémájából. A mi feladatunk az, hogy tiszteljük és védjük a természetet, hogy ne csak egy kis morzsa maradjon az élővilágnak. Ne uralkodni akarjunk a természeten, hanem részesei lenni és együtt lélegezni vele. Ne parányi parkokba legyenek beszorítva a növények és állatok, hanem legyen elég életterük, hogy szabadok maradhassanak, és ne kelljen rettegniük tőlünk. Mindez csupán utópia?

Március 22. a víz világnapja, mégis oly keveset foglalkozunk ezzel a nappal, pedig fontos dolgokra igyekszik felhívni a figyelmünket.

Itt, Magyarországon természetesnek vesszük, hogy rengeteg, friss és tiszta víz áll a rendelkezésünkre köszönhetően kis hazánk rendkívüli adottságainak. Ha megnyitjuk a konyhában, vagy a fürdőszobában a csapot, akkor iható, tiszta víz folyik ki belőle, amit gondolkodás nélkül bármire felhasználhatunk. Ami számunkra most még hatalmas előny, az okozza a felelőtlen magatartásunkat is. Gondoljunk csak bele, iható tiszta vízzel öblítjük le a wc-t! Mindeközben emberek millióinak kihívást jelent napi szinten tiszta ivóvízhez jutnia (pl. Afrikában).

Mikor elutaztam Egyiptomba és Marokkóba azzal kellet szembesülnöm, hogy a csapból folyó vízzel nem mertem nyugodt szívvel megmosni az arcom, mert féltem, hogy a szemembe megy és fertőzést kapok. Ez persze a részemről enyhe túlzás volt, de akkor és ott rádöbbentem, milyen szerencséssek vagyunk mi, magyarok, hogy a tiszta víz számunkra olyan alapvető dolog, mint levegőt venni. Mi a vizet bármire felhasználhatjuk, míg az említett országokban körültekintőbbnek kell lennünk ezt a kérdést illetően.

Fel kellene hívni az emberek figyelmét már gyerekként arra, hogy mekkora kincs birtokosai vagyunk, hogy ezt a kincset meg kell őriznünk. Becsüljük meg, ugyanakkor vigyázzunk az életet adó vizünkre.

Sokat, sokfelé halljuk, hogy vigyázzunk a környezetünkre, ne szemeteljünk, vagy ne tegyük ezt, vagy azt. Sajnos ezeket az intéseket nagyon ritkán vesszük figyelembe. Szerintem a legtöbbünk egyszerűen elengedi a füle mellett. Talán a legnagyobb baj az, hogy az intések helyett arra kellene öszpontosítanunk, hogy mit csináljunk. Sajnos kevés ötletet kapunk, arra, hogyan élhetnénk környezettudatosan a mindennapjainkat. Ha mégis kapunk, csak nagyon nehezen, hosszú idő után válik rutinossá az adott dolog. 

Szeretnék néhány ötletet megosztani Veletek, mik azok az apró trükkök, amelyekkel védhetjük a természetet és adott esetbén még a pénztárcánkat is kíméljük.

• Saját tapasztalatból tudom, hogy mikor csak gyorsan munka után beugrok a bolta nincs nálam saját szatyor, így mindig kell vennem egyet, mivel kézben nem tudom elcipelni a dolgokat. Ez teljesen felesleges és pazarló viselkedés, ezért az autómba mindig van egy bevásárló kosár, ennek köszönhetően nem kell feleslegesen szatyrot vennem. Egy időben, fiatal lévén óckodtam ettől a megoldástól, de rájöttem, hogy ha az ízlésemnek megfelelő kosarat választok, eltűnik minden aggályom.
• Ha sütsz a megmaradt olajat öntsd egy befőttes üvegbe, ha megtelt az üveg add le az egyik közeli benzinkúton.
• Otthon csak azokat az elektromos készülékeket dugd be a konnektorba amelyeket éppen használsz, feleslegesen ne hagyd benne pl. a telefontöltőd.
• A telefonodat napelemes telefontöltővel is tudod tölteni, így természetes energiát használsz.
• Ha nehézkes a szelektív hulladékgyűjtés, az épp kiürült petpalackot nyomd össze amennyire tudod, rakd a bejárati ajtó mellé, így mikor indulsz valahová egyszerű egy-egy ilyen palackot kidobni a kijárat felé menet.

Ha nektek is van valami jó ötletetek a témával kapcsolatban, ne tartsátok magatokban!

A környezetszennyezés egyik legjelentősebb eleme a szemetelés. Sajnos mi, hétköznapi emberek gondatlanok vagyunk, és túl sokat szemetelünk. Egyes emberek számára teljesen természetes eldobni a cigicsikket, vagy egy zacskót, csak azért mert már nincs többé szükségük rá. Sokan nem értik, miért is probléma ez, hiszen ami nem kell az úgyis elrohad, vagy majd valaki összeszedi. A baj csak az, hogy ez nem ilyen egyszerű. A szerves hulladék (pl. almacsutka) persze hamarabb, néhány hét alatt elrohad, de a műanyaggal már más a helyzet. Egyes műanyagoknak akár több száz év is kell, ami lássuk be elég hosszú idő.

A párommal nemrég ellátogattunk a Szelim - barlanghoz, ami Tatabányán található a Turul - emlékmű szomszédságában. Legnagyobb meglepetésemre a barlang lenyűgöző szépségét elhomályosította a rengeteg beledobált szemét. Volt ott sörös és egyéb üdítős doboztól kezdve, a chips-es zacskón át minden. Egyszerűen megbotránkoztató volt látni, hogy egyes emberek mennyire nem tisztelik a bolygónkat. Fájó volt szembesülni azzal, hogy ott, ahol barlangi hiénák, medvék, neandervölgyi emberek maradványát megtalálták, most szeméthalom áll.

Szeretném megérteni és természetesen megváltoztatni a szemetelők világlátását és hozzáállását a környezetükhöz. Mindenkinek meg kellene értenie, hogy ha tönkretesszük a természetet, akkor elpusztítjuk azt, ami miatt a fajunk egyáltalán létezhet. Ha sürgőssen nem változtatunk a viselkedésünkön, akkor azáltal saját és leszármazottaink sírját ássuk meg.

Amint előző posztomban említettem, a globális felmelegedés igen fontos probléma, amellyel sok természetfilmben foglalkoztak már, mégis úgy érzem, hogy a nagyközönséget ezek az alkotások kevésbé tudják megfogni.

A leginkább akkor döbbentem erre rá, mikor előző héten két vetítésre is beültem a moziba, az egyikre csütörtök, a másikra péntek este. A csütörtöki mozira már napokkal azelőtt meg kellett vennem a jegyet, hogy a számomra megfelelő helyről élvezhessem az előadást, míg a másikra elég volt vetítés előtt fél órával jegyet váltanom.

Az első film egy fantasztikus varázsló világba repítette el a közönséget, melynek története egy ismert írónő tollából származik, míg a második film Jacques Cousteau életét dolgozta fel, kihangsúlyozva a természet szépségét és annak védelmét. Cousteau kapitány sajnos csak 12 embert tudott péntek este elcsábítani (velem és a párommal együtt). Megható, lenyűgöző és egyben elgondolkodtató is volt a film, amely ráébresztett, hogy mennyire keveset teszünk bolygónk megóvásáért, hogy én mennyire keveset teszek érte. Be kellett látnom milyen jelentéktelen és irányított életet élek. Az anyagias, internet által átszőtt, globalizált világ engem is beszippantott, elbutított és birkaként terelget. 

Ezek a szomorú tények aznap este teljesen világossá váltak előttem. Ugyanakkor elszomorított a tudat, hogy nem csak velem történik ez, hiszen az emberek nagy részét a szemfényvesztés, a két órás káprázat oly nagyon lenyűgözi, míg azok a dolgok, amik értékkel bírnak egyáltalán nem fontosak számukra. 

Félreértés ne essék, jók a szórakoztató filmek, de abban biztos vagyok, hogy többet kellene tenni azért, hogy az értékkel bíró és a természetet bemutató alkotások sokkal nagyobb szerepet kapjanak mindannyiunk életében. Bolygónkat csak akkor tudjuk hatékonyan megvédeni, ha elég ismerettel rendelkezünk, ehhez pedig az kell, hogy minél több ember válassza a természetfilmeket, dokumentumfilmeket a szemfényvesztés helyett. Remélem eljön az idő, mikor az emberek tömegében felébred a vágy a tudás iránt és egyszer ezen alkotások vetítésén is tolongani fognak.

Az autó szinte nélkülözhetetlen része a mindennapi életünknek, ugyanakkor nem mindegy, hogy a sok különböző modell közül melyiket választjuk. Ha igazán környezettudatosak szeretnénk lenni, akkor döntsünk a hybrid vagy elektromos változat mellett.

Igen, tudom, hogy ezt mondja mindenki, még az állam is ad kedvezményt, tisztán elektromos autó vásárlásához, de a legtöbb ember mégis ragaszkodik a jól bevállt modellhez és inkább benzinmotoros kocsit választ.

Azt azonban tudnotok kell, hogy a benzin- vagy dízelmotoros autók milyen hatással vannak a környezetükre. Az autók szén-dioxid kibocsátása magas, ami hozzájárul az üvegházhatás súlyosbodásához. Mindez a bolygó fokozatos felmelegedéséhez vezet, ami hosszú távon jelentős klímaváltozást idéz elő. Van olyan földrajzi terület, ahol a hőmérséklet drasztikusan emelkedni fog (ilyen pl. Arab-félsziget, Amerika bizonyos részei) máshol lehülésre lehet számítani (pl. Európa). A globális felmelegedés veszélyeit remekül bemutatja Leonardo DiCaprio Özönvíz előtt című dokumentumfilmje, mindenkinek érdemes lenne megnézni.

Az autókhoz visszatérve szerintem a legfontosabb, hogy tisztában legyünk azzal, mi hasznunk származhat abból, ha tisztán, vagy félig elektromos gépjármű mellett döntünk.

Vegyük először szemügyre a hybrid változat előnyeit. Mivel én magam is ilyen típusú autóval járok ezért elsőkézből tudom szemléltetni az előnyeit:

Sokkal kevesebbszer kell a benzinkútnál megállnom, mint a páromnak, akinek dízel hajtású járműve van, vagyis, pénzt spórolok, ez havonta több ezer forintnyi megtakarítást jelent.

A következő előnye, hogy kisebb az autóban a menetzaj, ami elsőre kicsit furcsának tűnhet, de idővel rájövünk, hogy alacsonyabb hangerőn is remekül halljuk a rádiót, így kíméljük hallásunkat.

A legfontosabb előnye mégis az, hogy a részben elektromos meghajtásnak köszönhetően kevesebb károsanyagot bocsájtunk ki, mint hagyományos autóval járó társaink, így a kényelmünk megtartásával, pénzmegtakarítás mellett még a természetünket sem szennyezzük olyan nagy mértékben, ami remek érzés.

Ha még inkább környezettudatosak szeretnénk lenni, akkor válasszuk a tisztán elektromos hajtású autókat, melyekből már egyre szélesebb kínálat áll a rendelkezésünkre. Leginkább rövid távolság megtételére alkalmasak, de nagyvárosban szerintem remek társunk lehet. Amellett, hogy a zajszintje minimális, nem szennyezi a környezetet, és még tankolni sem kell, elég csak rádugni a konnektorra. Ha otthon töltjük akkor nyilván van némi áramköltségünk, de ha nyilvános töltőállomást választunk akkor a költségeinket még inkább minimalizálhatjuk. 

Ne felejtsétek: környezettudatosan élni egyre nagyobb sikk és ha igazán szeretnétek divatosak lenni, és ezt szeretitek megmutatni akkor válasszatok hybrid vagy tisztán elektromos autót. Higgyétek el megéri!